Megvehető a szeretet?

Sajnos nem egy esetet láttam már, különböző korban. Meddig boldogítja a pénz a gyereket?
Példaként beszéljünk mondjuk egy öt éves gyerekről. Még óvodába jár, ismerkedik a világgal, fejlődik, szüksége van a szüleire. Ennek ellenére apa-anya éjjel-nappal dolgozik, ezért nem jut ideje a picire. Nem, ez nem azaz eset, amikor alig tudnak ételt tenni az asztalra. Ez azaz eset, amikor a szülő túlhajszolja magát, bizonyítani akar saját magának, vagy esetleg valaki másnak. Eközben elfelejtkezik a legfontosabbról: otthon, valamelyik rokonnál, ismerősnél várja haza egy kicsi gyermek, aki vele szeretne lenni. Vele játszani, sétálni, összebújni, bolondozni.

Ezek a szülők általában pénzzel kompenzálják a szeretet hiányát (persze, nem mondom, hogy nem szeretik, de ahogy sokan mondják: a pénz nem boldogít). A gyereknek egy szóba kerül, és megkapja amit kér – csak ne hisztizzen. Vegyünk neki egy telefont vagy egy számítógépet – csak ne hisztizzen. Hiszen a munka leszívja az összes energiájukat és türelmüket, otthon pihenni szeretnének. Mi más lenne jobb megoldás, mint a kisgyerek kezébe nyomni egy technikai eszközt? Rosszabbnál-rosszabb videókat, és meséket néz. Szép lassan elveszti az érdeklődését a világ felé, hiszen szinte csak vacsoránál teszi le. De legalább csendben van.

Számomra egy szülő itt bukott meg, mint szülő.

Megértem őket. Tudom, hogy fontos a munka és a pénz. De. Az évek gyorsan telnek. Észrevétlenül illan el tíz-tizenöt év, és ekkor azon kapjuk magunkat, hogy állandóan veszekedünk a gyerekkel, nem bízunk egymásban, csak élünk egymás mellett - lehet, hogy a gyerek az első adandó alkalommal elköltözik otthontól.

Azzal, hogy szigorúak vagyunk, nem oldunk meg semmit. Ha nem álltunk mellette, mikor szüksége volt ránk, nem nyújtottunk neki érzelmi támaszt, nem figyeltünk rá eléggé. Mindig a szülő volt az első, mindig az ő kívánságait kellett nézni.

Ekkor egy erősebb ember bevallja, hogy hibázott, hogy elhalasztotta az éveket, és máshogy kellett volna cselekednie. A gyengébbik viszont továbbra is hallgat, úgy tesz, mintha minden rendben lenne.

A legfontosabb, hogy válogassuk meg a szavainkat. Gondoljuk át, hogy amit mondanánk, akár hirtelen harag miatt is, hogy esne annak, akinek céloznánk. Hiszen ha a szülő olyasmit mond a gyerekének, hogy "miattad ment tönkre minden", az még évek múlva is gyötörni fogja.